U19 értékelő.
Véget értek a korosztályos bajnokságok küzdelmei, így szokásunkhoz híven az utánpótlás edzőkkel értékeljük az őszi szezont az ünnepek előtt. Elsőként az U19-es csapat trénerét, Lóczi Pétert kérdeztük.
– Kezdjük a bajnoksággal, hogyan értékelnéd az eredmények szempontjából az őszt?
– Az MLSZ által kiírt országos U19-es bajnokság alap csoportjában jelenleg a 4. pozíciót fogaljuk el. A bajnokság átszervezésre került, eltörölték az eddigi három év alatt megszokott tavaszi csoportbeosztásokat, és oda-vissza vágós rendszerű, őszi-tavaszi bajnoki rendszerben szerepelünk. 11 mérkőzésünk volt, öt győzelemmel, két döntetlennel és négy vereséggel zártuk az bajnokság első felét. Voltak nagyon jó mérkőzéseink, sikerült neves és ragyogóan felkészített ellenfelekkel megmérkőznünk. A jelenlegi helyezésünk reális, elégedett is vagyok vele. Hét pontra van a listavezető Pécs, öt pontra a második helyezett Kaposvár, célunk, hogy minél közelebb kerüljünk hozzájuk tavasszal.
– A meghatározott céljaitokat figyelembe véve, mit sikerült megvalósítani?
– Ez már a második év, hogy tartalékcsapatot is tudunk indítani a felnőtt NB III-as mezőnyben, amit a tavalyihoz hasonlóan idén is a saját utánpótlásunkból töltöttünk fel. A tavalyi próbaév, gyakorló év után, idén már másodjára fordul elő velünk, hogy játékosaink két fronton is helytállnak. A tartalékcsapatunk edzési és mérkőzései mellett rendszeresen az U19-es bajnokságra is fókuszálniuk kellett, ez bizony sokszor megterhelő volt számukra. Kiemelt célunk, hogy minél több tehetségnek tudjunk lehetőséget adni, hogy komoly felnőtt bajnokságban mérettesse meg magát. Bővítettük az U19 játékoskeretét, ugyanakkor 12 játékost állandó jelleggel az NB III-as csapatnál edzettünk, játszattunk. Ezt a 12 főt még év elején jelöltük ki, hozzájuk menet közben, kiegészítve csatlakoztak újabb játékosok, így szinte mindenki bele tudott szagolni a felnőtt futballba. Ez egyfelől örömteli volt, hiszen egyénileg mindenki fejlődött, ami a legfontosabb célunk az akadémián. Másfelől a csapatjáték minőségére és az eredményességre rányomta a bélyegét ez a fajta megosztottság, hiszen szinte egész évben nem tudtunk együtt, egy csapatként dolgozni. Mérkőzéseken találkoztunk csak, így csapatjáték, összeszokottság nem igazán tudott kialakulni. Összességében elégedett vagyok a játékosok edzéshez és mérkőzésekhez való hozzáállásával, végig nagy akarattal és odafigyeléssel teljesítettek. Hiszem, hogy annak a nyolc-tíz játékosnak, akik rendszeresen pályára léptek, illetve részt vettek az NB III-as csapat edzésein és mérkőzésein, annak remek lehetőség ez az év a fejlődésre és tapasztalatszerzésre.
– Miként zajlik majd nálatok a téli munka?
– Télen öt felkészülési mérkőzés és egy teremtorna fog szerepelni a programunkban. Kivétel nélkül vármegyei I. osztályú csapatokkal fogunk megmérkőzni, ezzel is érzékeltetve a felnőtt futball sajátosságait, légkörét. Tavasszal szeretnénk még feljebb lépni a tabellán és dobogós helyezést elérni. Egyéni képesség terén ez benne van a csapatban, a csapatjátékunk hatékonyságán fog múlni, hogy sikerül-e a szebb és eredményesebb szereplés.
– Kiket emelnél ki a csapatból?
– Idén 32 fős kerettel indultunk neki az U19-es évnek, ebből a létszámból 12 játékos állandó jelleggel Virágh Ferenccel és az NB III-as csapattal készült. A többiekkel dolgoztam a hétköznapokon én. Rendkívül motivált és koncentrált játékosokkal találkoztam szinte minden edzésen, öröm volt a munka srácokkal. Jó hangulatban, megfelelő munkamorállal végezték a gyakorlatokat, ezért külön elismerés és köszönet jár nekik. Mivel nagy a létszám, ezért voltak olyan játékosok, akik kevesebb játékpercet kaptak, mégsem vette ez el a kedvüket, hanem ugyanúgy dolgoztak tovább hallatlan lelkesedéssel. Éppen ezért nem szeretnék kiemelni senkit, mert a jelenlegi U19-es csapat minden tagja hozzátette a saját maga kisebb-nagyobb szerepét ahhoz, hogy ilyen előkelő helyen tanyázhassunk a télen. Minden mérkőzésen más és más játszott kiemelkedőbben, de mégis a csapategység, a kohézió kellett a győzelmekhez. Ha a mutatott játék nem is volt mindig kiemelkedő, az egymásért való küzdés, mentális erő sokszor átsegített bennünket a holtpontokon és a nehezebb pillanatokon.
Szerző: KTE/kteakademia.hu
